Január 12-e (szerda) van. Az iroda szinte egész nap üres volt, a csendet vágni lehetett. Neked kellene itt ülni, de te már napokra keleten vagy. Ahogy ma is. Nem tudok még belegondolni. De ma nem ültél itt. Ma már ott interjúztattál. Döntöttél! Meghoztál egy döntést...Még pár napot talán itt fogsz ülni mellettem, de aztán már nem. Üres lesz az iroda, ahogy most is. Ma gondoltam bele először... Nem fogsz itt ülni, és ez állandó lesz. Nem tudlak majd csak úgy nézni, csendben, nem tudok veled enni, nem tudok kinek evőeszközt eltörölgetni, és nem tudok kit megölelni, ha szeretnék, nem tudok veled beszélgetni és még sorolhatnám.
Fura volt...egyelőre még nem fogja fel az agyam, illetve lehet, hogy csak nem akarja. Elmész...A szó, ami hihetetlen számomra...